6. fejezet

Sziasztok!

Amint mondtam, meg volt a három komment és hoztam is a részt. 

Nem tudom, mennyire fogja elnyerni majd a tetszéseteket, 

mert szerintem dögunalmas lett. 

Na de a három kommentes szabály még él! 

Hope u like it! 

Xoxo    ~   Regi

*Ben Booker*

A vasárnapom úgy kezdődött, mint mindegyik más. Felkelés, reggelizés, majd pedig zongorázás, szintetizátorozás. Mivel a húgom, Cher elfoglalta a zongorát, azért nekem a szintetizátor maradt. Átcuccoltam a szobámba a kellékeket és neki kezdtem a szórakozásnak. Igen, nekem ez a szórakozás. Imádok zongorázni és szintetizátorozni. A billentyűk az életem, de erről a családomon kívül senki sem tud.

Délután két óra fele elmentünk a családommal bowlingozni. Cher és Alex az ikerhúgaim voltak Anyával, én pedig Apuval alkottam egy csapatot. Először engedtünk a lányoknak, mert Apu így adta ki a parancsot, viszont amikor már elég ponttal elhúztak mellettünk, beleadtuk a szívünket-lelkünket, hogy nyerjünk. Csak, hogy ne érezzék úgy, hogy simán győztünk. Alex mindig is jobban bowlingozott az ikrénél, amit Cher nem bírt elfogadni, ezért valamiben jobb akart lenni, mint Lexi. Nos ez a dolog a zongorázás lett, ebben az egyben ő a király. Vagyis nem király, hanem királylány. Tizenegy éves létére, nagyon érti a dolgát. A mi családunkban Apu nem tud játszani egy hangszeren sem, viszont Anyu tud zongorán, gitáron, furulyán, citerán és hegedűn. Mindig is érdekelte a zene, de mégis fotós lett belőle. Egy divatmagazinnál fotós, Apu pedig egy szivacsgyár igazgatója, de imád állatokkal foglalkozni. Ez a hobbija. Van hat lovunk, két kutyánk, egy macskánk és körülbelül negyven papagájunk. Engem igazából csak a zene és a lovaglás köt le. Ez a két dolog, amit nagyon szeretek csinálni. Tanulni utálok, viszont egyetlen egy rossz jegyem nem volt, így én vagyok az osztály strébere…

Ja, igen! A bowlingra visszatérve… Mi nyertük meg a „meccset”, ezért a lányok szolgálnak ki engem holnap éjfélig, szóval magyarul megmondva a szolgálóim lesznek. Mindig ebben fogadunk, de nem jöttek rá, hogy mindig mi fogunk nyerni Apuval… Kis drágák.

Bowling után nem mentünk egyből haza, hanem elmentünk egy étterembe vacsorázni, olyan... hét óra körül.

Az egész vacsora körülbelül egy és fél óráig tartott…tudjátok, rendelünk, kihozzák a kaját és mire megesszük az ételt…Hosszú folyamat.

Ezután hazamentünk, én beálltam a zuhany alá, majd utána befeküdtem a laptopommal az ágyba. Facebookon sokat szöszmötöltem, oktalanul. Nem mondanám, hogy unatkoztam, de azt sem, hogy tudtam mit csinálok. Csak összevissza mászkáltam az üzenőfalakon és közben megírtam a házimat holnapra.

***

- Hé, Ben! Ben! Ben! – ugrált az ágyamon valamelyik kölyök.

- Mi van Cher? – nyűgösen átfordultam a hasamra, hogy ne süssön a szemembe a lámpa fénye.

- Alex vagyok! – morgolódott.

- Tök mindegy! – mosolyogtam a párnámba.

- Vigyél el minket suliba! – rángatta a vállamat.

- Dehogy viszlek, majd Anyu vagy Apu elvisz titeket!

- Ők már elmentek dolgozni, és azt mondták, hogy te vigyél el minket!

- Jól van! Felöltözök! – álltam fel dühösen.

Felvettem egy farmert és egy fehér mintás pólót, meg egy fekete kapucnis pólót, majd belőttem a hajamat, eligazítottam magam és lementem a konyhába reggelizni, ami két szendvicsből állt.

- Mehetünk? – sürgetett Cher.

- Felmegyek a táskámért! – indultam volna meg, de épp akkor Alex jött le a táskámmal.

- Ne fáradj! – dobta oda nekem.

- Kösz tesó! – mosolyogtam féloldalasan.

- Van mit! – forgatta meg a szemét Alex.

Felvettem a cipőmet, a kabátomat és megvártam, míg a lányok is elvégzik ezeket a dolgokat.

- Kész vagytok? – kérdeztem.

- Mehetünk! – nyitotta ki az ajtót Cher, majd kisétáltak mindketten.

Előjártam a kocsival, majd miután a lányok beszálltak a hátsó ülésre, elindultam.

Kitettem a lányokat a sulijuknál, majd tovább hajtottam az enyémhez. Útközben sajnos leállt az autó, ezért nem értem be időben az órára. Igaz, hogy hamar megoldottam a gondot, de így sem sikerült elérnem az első órát.

Mikor futva rohantam az órára, bekopogtam a terembe, benyitottam, köszöntem, majd a tanár köszönés nélkül küldött az igazgatóiba. Hülye nő, mindig is utáltam, mert egy szemét tanár.

Az igazgatót sem érdekelte, hogy lefulladt a kocsim, ezért büntetésbe küldött. Ezen a héten bent fogok dögleni a büntiteremben. Marhajó, mondhatom! Kitűnő tanuló vagyok, és most beküld a büntetésbe. Ki tudja milyen emberek járnak oda?! – Ettől a gondolattól kicsit megijedtem, nem is értem miért, sosem féltem senkitől…

Az óráknak lassan vége lett, én pedig mehettem a büntetőterembe. Ott volt egy srác, Sam, vagy ki és a suli nagymenője, Damon Alwer. Nem beszéltem velük. Egy szót, sőt, még egy betűt sem váltottunk egymással. Inkább a leckéimet írtam meg, hogy otthon már ne legyen rá gondom.

Otthon nem tudtam mit csinálni, ezért a zongorán kezdtem el „bűvészkedni”.

Este annyi dolgom volt, hogy vacsoráztam, interneteztem, zuhanyoztam és aludtam. Semmi mást nem csináltam. „Hasznosan” töltöttem a mai napomat, azt megmondom.