2.fejezet

Sziasztok! :) Megjöttem a 2.résszel :) Kommentáljátok, mert ha nem kapunk visszajelzéseket, hogy tetszik-e vagy sem, akkor nem tudjuk, hogy van e értelme annak, amit csinálunk. A komment negatív és pozitív is lehet! Mindkettő épít :) 
Nem tudjuk, hogy ki fogja hozni a 3.fejezetet, mert Mona része lenne, de nem lesz itthon, mert megy nyaralni. Szóval két hétig én leszek itt a "főnök" :D És bocsi a kis regényért! :/ 
Puszipacsi! Regi xx

*Kelsi Brunker*

Gyönyörű napra ébredtem, október elsején. Enyhén szellős idő volt, a megszokottnál nyugodtabb. Általában októberben már fagy errefelé, de nem baj, örülök, hogy nem kell egymillió pulcsit magamra aggatnom.

Óvatosan kimásztam az ágyamból, és átmentem a fürdőbe megmosakodni. Lent nyüzsgést hallottam. Biztos anyu is készül a munkahelyére.

Miután végeztem a fürdőben és a wc-ben elvégezendő dolgaimmal, visszamentem a szobámba és kiválasztottam a mai szettemet.

- Szia anyu! Elmentem! – indultam meg az ajtó felé a táskámmal.

- Nem is ettél, és miért mész ilyen korán? Fél hét van! – vonta fel szemöldökét.

- A művészetisekkel találkozom! – hazudtam neki.

- Jól van – sóhajtott -, menj.

- Szia anyu! – megöleltem, majd kiviharzottam a házból.

Igazából nem művészeti órára megyek, hanem meg akarom nézni még Damon-ék fociedzését.

Év elején megtetszett, és látni akarom. Damon egy aranyos, kedves srác. Épp ezért minden lány bele van zúgva… Így nem is tudom, hogy miért kapálózok, amikor nálam szebb, jobb csajt is kaphat.

Mindig is visszahúzódóbb voltam, ezért nem akartak velem sokan barátkozni. Megtalálom mindenkivel a közös hangot, de inkább csak akkor beszélek, ha megszólítanak. Nem merek beszélgetést kezdeményezni, de eléggé beolvadnék a többiek közé.

A legjobb barátnőmet Claudiának hívják. Ő teljesen az ellentétem. Népszerű, mert a szurkolócsapat tagja. Szegényt sajnálom, mert együtt kell lógnia azokkal a hisztérikákkal. Mégis szerencsés lány, mert a focicsapat hátvédjével jár, már vagy egy éve.

A suliba beérve egyből a focipálya felé vettem az irányt.
Általában hétig tart az edzés, én öt perccel előbb le szoktam lépni, mert az edző nagyon szigorú, és elzárást vagy büntetést kapunk, ha az edzés vége előtt nem lépünk le. Amúgy a „gyerekei” barátnőit sem kedveli, mert úgy gondolja, elveszik a figyelmet a sportról. Egy kis hárpia az edzőjük, csak férfiben.

Leültem a lelátóra és bámultam Damon-t. Nyugtatóan hatott, hogy nem voltak itt a pompon lányok. Utálom őket, kivéve Claudiát.

Hét óra volt, de még mindig csak gondolkoztam.

Áh, nem is gondolkoztam, hanem Damon-t bámultam. Röhejesen nézhettem ki, de nem érdekelt.

Az edző, Mr. Lachner sípolt, hogy vége az edzésnek. Én gyors léptekkel rohamoztam meg a kijáratot. Damon előtt mentem.

- Damon, jössz ma gyorsba? – kérdezte Rich. A 'gyors' az egy gyorsétterem, ahova szinte csak fiatalok járnak. 

- Elzáráson leszek! – ingatta fejét.

- Hoho, beszívtad! – nevette ki Rich.

- Miss Brunker! – szólt utánam az edző, mire én arrébb álltam, majd megvártam, mire a sportolók elmennek.

- Tudja, hogy most mi lesz? – hunyorgott Mr. Lachner.

- Nem?! – néztem rá kérdően.

- Elzárás! –ordított rám idegesen, mégis mosolyogva.

- Miért? – nyíltak tágra a szemeim.

- Hét óra tíz perc van! – tájékoztatott.

- Oh, értem! – hajtottam le a fejemet. – Órák után megyek a bünti terembe.

- Ahogy mondja! – egy elégedett mosollyal az arcán bebaktatott az irodájába.

Nem értem, miért ilyen kemény?! Jó, elfogadom, hiszen mindig is utált, de ez azért több a soknál! Még jó, hogy nem őt kaptam a tesitanáromnak.

Első órám biosz volt, amit imádok, mert szín ötös vagyok belőle.

Második matek, amit utálok, mert sík hülye vagyok hozzá.

Harmadik és a negyedik tesi, amit elviselek.

Ötödik indokolatlanul lyukasóra volt, így mindenki arra ment, amerre kedve tartotta, én facebookoztam telefonon.

Hatodik töri, amit – mondhatjuk, hogy – szeretek, mert jó a tanár és jól adja le az anyagok. Otthon már csak átnéznem kell.

A hatodik óra után mehettem be a bünti szobába. Nagy szerencsémre Damon-nel voltunk csak ketten, plusz a tanár, aki bírja a fejemet.